Meglepetést jelentett a Liverpool megkeresése?

Luis: Egy kicsit igen. Nem nagyon, mert amikor az Atlético Madrid-ban játszottam, Rafa Benítez megpróbált leszerződtetni a Valenciához. Egyébként nem akartam minden áron távozni tavaly nyáron a Barcelónából. Játszottam néhány meccset Frank Riijkard-nál, elég jó volt a kapcsolatunk. Őszintén szólva sokáig gondolkodtam, hogy elfogadjam az ajánlatod.

 Nehéz döntés volt?

Luis: Nagyon. A feleségem akkor volt terhes a fiunkkal, a családom és a barátaim Barcelonában éltek, miközben az utóbbi öt évben szinte körbeutaztam Spanyolországot. Valladolid, Toledo, Tenerife, Atlético, aztán megint Barcelona. De a Liverpool a világ egyik leghíresebb csapata, vonzó volt a hívása. Nem tagadom, Rafának nagy szerepe volt abban, hogy igent mondtam. Tenerifén nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.

 Mik a legfontosabb különbségek az angol és a spanyol futball között?

Luis: A Legmeglepőbb az volt, hogy a bírók néha egészen brutális szereléseket is elengedtek. Még szabadrúgást sem adtak, nemhogy sárga lapot.

 Te milyen stílust szeretsz?

Luis: Amelyben hagynak futballozni. Játszani szeretek. Van, aki keményebb focit szeretne látni Angliában is, de ez nem rögbi. Egyébként nagyon tetszik, hogy szinte folyamatos a játék, alig van holtidő. A közönség pedig egyenesen csodálatos.

 Hogyan találtad fel magad a pályán kívül?

Luis: Az első hetek, elsősorban az időjárás, a szokatlan életritmus és az ételek miatt, nehezek voltak. Éppen olyan furcsa volt hétkor vagy nyolckor enni, mint az, hogy ötkor bezárnak az üzletek. Spanyolországban kilencig minden nyitva (de hát Angliában nincs szieszta.)

 Nem ízlett az angol konyha?

Luis: Hát... Inkább spanyol vagy japán étterembe jártam. De a teázáshoz már hozzászoktunk.

 Megkönnyítette a beilleszkedést, hogy több spanyol is van a klubnál?

Luis: Persze, sok időt töltöttünk együtt, de már az elején megbeszéltük, hogy mindenki a csapattársunk, nem csak a néhány honfitárs.

 Nézted a Barcelona meccseit a tévében?

Luis: Néhányat. A Madrid elleni rangadót példának okáért Antonio Nunez házában néztük meg. Ő a Real Madridból érkezett, én a Barcelonából (cukkoltuk egymást rendesen.)

 Jól beszélsz már angolul?

Luis: Tanulok, de miután minden szerdán és szombaton meccsünk van, nehéz gyorsan haladni. Sok mindent megértek, de a liverpooli dialektust, a scouse-t különösen nehéz megérteni. Ráadásul ha valaki úgy látja, hogy érted, amit mond, rögtön eszeveszett gyorsasággal kezd beszélni.

 Hogy becéznek Liverpool-ban?

Luis: Az angolok minden nevet lerövidítenek. Így lett a Luisból Lou.

 Rafa Benítez persze a segítségedre lehet. Ő spanyolul könnyedén el tudja magyarázni a dolgokat.

Luis: Nem, nem! Az öltöző nyelve az angol, akkor is így szól hozzánk, ha együtt vagyunk. Nagyon jól beszél angolul, már azelőtt is tudott, hogy Liverpool-ba szerződött. Akkor is angolul szól hozzám, ha csereként éppen beállni készülök, s gyorsan kell mondania néhány mondatot.

 Mostanában egyre jobban megy a Liverpoolnak. Mivel magyarázható ez?

Luis: Idő kellett a sok játékosnak a beilleszkedéshez. Ráadásul nagyon sok sérülés nehezítette a helyzetünket, elsősorban a támadó sorunk sínylette ezt meg.

 Nemrég egy listán Európa legjobb tízesei között szerepelt a neved.

Luis: Szinte hihetetlen volt! Nem vagyok biztos abban, hogy tényleg versenyezhetek Ronaldinho-val, Aímar-al, Tottival. Jó társaságba kerültem, az biztos!

 Melyek a Liverpool céljai a mostani idényben?

Luis: A Ligakupában döntőt játszottunk, s szeretnénk minél messzebb jutni a Bajnokok Ligájában. A bajnokságban jó lenne legalább a negyedik helyet megszerezni. De hasonlóan fontos, hogy lerakjuk egy fiatal csapat alapjait, amely a jövőben hosszú távon versenyezni tud a Chelsea-vel, az Arsenal-al és a Manchester Uniteddel.